Azon a szent hétfői napon megtörtem. Reggel böngésztem a tableten a használtautót, és már csömöröm volt a tizensokadik „foglalkozni kell vele” és „korának megfelelő” autótól. Kiterjesztettem a keresést a dízelekre is. Tán egy régi adagolós kibírja az utat. Pár darab után azonban inkább feladtam ezt az irányt. Ugyanúgy szétrohadva mind, cserébe a világ összes kilométerével. Volt egy ami tényleg szép volt, 630 ezer magyar forintért. Egységes külső, szép kárpit és egy kopott kormány, ami nem akarta alátámasztani a 204 ezren álló futást. Egyébként is – 2003-as dízel 204 ezerrel? Szerencsére a jármű nyilvántartó rendszert segítségül hívva látszott, hogy valóban ennyi volt benne (206 ezer). Csak kár, hogy nem 2012-őt írunk már. Mivel akkor volt benne 206 ezer, majd visszatolatott két év alatt negyven ezer kilométert… Reálisan mostanra 350+ kilométer lesz benne…

Ha már óratekerés – közepesen lefingott A4 Avant, 1,8 benzin, 256 ezer „Garantált” kilométer. 2012-ben volt 269 459… Azért kíváncsi lettem volna arra, hogy ha szembesítem a tulajt, mit mondott volna rá.

De folytattam a keresést, és eljutottam a töréspontra, amikor már igazán mindent számításba vettem. Chevi Lacetti? De hát sokat eszik és alapvetően nem egy jó autó. Okkal annyira olcsóak használtan, a piac annak megfelelően keményen be is árazta. Peugeot 406? Mindegyik olyan idős már, hogy nem igazán éri meg velük foglalkozni. Vagy hagyjam a francba az egészet, és nézzek egy 3-as Golfot? De ettől tán csak találok olyat ami inkább az ezredforduló környéki és nem a 90-es évek technikáját hordozza.

Szóval itt állok, és összesen három jelölttel a tarsolyomban amit igazából meg sem akarok nézni, mert előre elment a kedvem az egésztől már… Minden esetre a remény hal meg utoljára!