Régóta nem jelentkeztem cikkel, aminek oka van. Menet közben beugrott egy Hajdúszoboszló, illetve egy hazaút is, a kilométer tehát csak gyűlik, igazából abszolút nem várt ütemben – jelenleg két hónap alatt több mint 3000 kilométer pikk-pakk beleszaladt.

E közben pedig élvezhetem azt, amit kerestem: az unalmas megbízhatóságot. Eszembe sem jut az, hogy reggel ne indulna be az autó, és abszolút nem kell semmiféle különleges bánásmóddal állni hozzá.

Nézelődünk

Cserébe mérhetetlen szürkeség árasztja el az aurám akárhányszor felé közelítek. Nem hiszem, hogy ezt túlzottan sokáig bírni fogom – várhatóan valóban fel fog kerülni használtautóra a járgány nyár után.

Hajdúszoboszlón - szinte illik is a helyhez

De belecsapva a lecsóba, ami az elmúlt két hónap alatt felmerült hibaként: A váltó gomb folyton elcsavarodott, ezért még egy kört rá kellett tekerni – most már nem forog el. A futóműben elkezdett elöl kopogni valami – eleinte csak a fekvőrendőrön csinálta otthon, de Szoboszló után már elég volt neki egy-egy rosszabb út, és akkor is csinálta. Mivel ehhez én biza nem értek, néztem egy Autóklubos szervizt – ez azért okozott kellemes perceket, mivel a munkafelvételkor nem találtak semmi rendellenest, ahogy megrángatták.  Mondjuk itt egy kicsit csökkent a bizalmam irántuk. Aztán amikor felpattintottuk a géptetőt, és megkérdezte a szervizvezető, hogy miért akarok szíjat cserélni… Na, annyi elég is volt nekem. Ugyanis ehhez még végzettségem sem kell, elég rápillantani a szíjra, még a vak is látja: itt sürgős csere kell!

Nem lenni szerelő, de ez nem jó

Így végül a Kwikfitbe vittem – a sok rossz mellett a budaörsi szervizükről jókat hallottam, fix árral dolgoznak (ami egyébként egész korrekt), és az sem utolsó, hogy nem kellett átvinni a város másik részére az autót. Ráadásul nem egy hét kellett ahhoz, hogy fogadjanak, hanem már másnapra tudtak időpontot adni. Végül 15 ezer forint lett, reggel leadtam az autót és délután 1-kor hívtak, hogy kész. Továbbra sem értem miért kell kétszer keresni az ügyfélen – a két hosszbordás szíjat én 4500-ért tudtam volna megvenni, de e helyett 9500-at számláztak ki, persze hozott alkatrészt nem raknak be – de nem ezen a 15 ezren fog múlni a holnapi kenyerem.

Egy picit nyugodtabb vagyok 

A fékeket ők is észrevették, féknyereg felúíjtást, betét és tárcsa cserét javasoltak, amiben bőszen egyetértettünk, azonban az erre adott 108 ezer forintos árajánlatot inkább nem látta meg a szemem (25 ezer forint fékfolyadékkal együtt az anyagára normális minőségű cuccokkal, tehát 83 ezer forintért csinálnák meg. Ha nem újító szettet veszek, hanem új nyergeket akkor 49 700 a komplett első fék felújítás, de úgy, hogy minden alkatrész új, és ki van cserélve a fékfolyadék, nekem meg le és fel kell csavaroznom a dolgokat. Nem szarrágás, de ilyen esetekben mindig megemelem a szemöldököm, tekintve, hogy kettő, de legfeljebb három óra munkáért kérnek 83 ezer forintot. Az óránként több mint 27 ezer. Vagy nyeljem le, hogy 0,2 liter fékfolyadék 2037ft, fékbetét szett 15 000, féktárcsa darabja 12?) . A futómű kopogást viszem tovább mivel ők sem találtak semmi rendellenességet, amint találtam egy értelmes(ebb) szervizt (mint az autóklub), aki rá tud mutatni a hibás részre, meg lesz csináltatva – nem szeretem azt, ha nem 100%-os állapotú az autóm, de vaktában nem cserélek alkatrészt.

Mivel a 2200km-es út áll előttünk, szeretnék tökéletesen működő fékekkel nekikezdeni az útnak – plusz nem árt, ha ezzel is tudom csökkenteni a fogyasztást.

Első körben néztem felújító szettet, és a javítási útmutatót olvasva utána jártam a szétszedés buktatóinak, majd irány a műhely. Maga a művelet nem egy vészes dolog:

1. Kerekek le
2. Egyik kerékcsavart visszacsavarod, hogy ne essen a fejedre a tárcsa
3. Féknyereg tartócsavart kicsavar
4. Féknyereg tartó leszed
5. Fékbetét kiszed
6. Fékfolyadék csöve meglazít
7. Fékfolyadék csövét lecsavarod (villáskulccsal, vagy forgatod a nyerget)
8. Megpróbálod nem a lábadra folyatni a fékfolyadékot, majd elegyensúlyozod, hogy ki tudd önteni a folyadékot
9. Féknyereg tartó csavarok leszed
10. Féknyereg tartó leszed

Na és itt jön az érdekes része, amit eddig nem csináltam. Sűrített levegővel ki kell nyomni a munkahengert – ujjakra vigyázni! Csekkolni kell, hogy milyen állapotú (én most az első féknyergekhez vettem komplett felújító szettet, a hátsók még rendben vannak) és az alapján javítani. Közben (segéddel persze könnyű) a lehető legtöbb rozsdát le kell szedni a nyeregről – bátran neki lehet menni drótkefével. Addig érdemes a karmantyúk ( aka. gumis védő bizbaszok ) állapotát megnézni, majd szörnyülködni – ha ez lyukas, akkor a vezetőcsapokat is rozsdátlanítani, extrém esetben cserélni is kell. Miután kaptunk egy rozsdamentes felületet mindenki lefesti a fémet – részemről ennek sok értelmét nem látom, pirosra/sárgára minek lefesteni egy családi batárt, szürke festéket nem találtam első blikkre.  
Összerakáskor (természetesen) minden gumigyűrűt szépen ki kell cserélni, visszarakni az új dugattyút és rézpasztával a vezetőcsapokat.

Ez volt az elmélet. Érdemes legalább másodmagunkkal menni, mivel amíg az egyik féknyereg a munkapadon készül, a másik éppen tud le vagy fel kerülni az autóra. Barátnőm megnyerte magának ismét ezt a feladatot – áldás az ilyen asszony. A múltkori féknyereg cserét szinte végig ő csinálta miután megmutattam neki a teendőit, én csak meglazítottam és ráhúztam a csavarokra.

Elég rozsdás volt, ha nem is látszik elsőre

A nyergek könnyedén lejöttek, a szétszerelés váratlanul jól haladt. Igazából mikor már a második nyereg is ott volt előttem szétkapva, a tervezett időhöz képest fél órával hamarabb elkezdtem aggódni – ez így túl könnyű. Hát végül tényleg az lett. Ugyanis az új munkahengerek – bár méretük azonos – az istennek nem akartak becsúszni. Hívtunk műhelyvezetőt, autószerelőt, és fél héttől fél kilencig csak az egyik nyerget tudtuk megcsinálni (  :( ), így végül ott kellett hagyni a járgányt. Nem volt egy fényes nap na, egy ilyen apróságon elúszni, mint hogy a munkahenger nem csúszik be a helyére… és utána még jött 1,5 óra tömegközlekedés haza. Nem voltam happy

 
Sebaj, másnap nyugodtabban és pihentebben mentem. Délelőtt megcsinálták a nyerget így mire odaértem csak rátettük az emelőre, és már kaptam is szét mindent. Ismét annyira gyorsan haladtam, hogy kezdtem félni attól, megismétlődik a tegnapi. 20 perc alatt fent volt a nyereg, lent volt a négy kerék nyitva volt a géptető, és előkészültem 100%-ig a légtelenítésre. Kaptam segítséget, mivel a barátné eddigre nem ért oda – segítség volt de fura, hogy nekem kellett elmagyarázni hogyan légtelenítünk. Sebaj, ezt is megcsináltuk. Kigurultam, és ennyi. Tényleg ennyire gyorsan össze lett legózva az autó.

Ezzel együtt bekerült egy új fékbetét szett előre, egy olyan indok miatt, amiről inkább mélyen hallgatok… minden esetre nem én raktam vissza fordítva a fékbetéteket a múltkori alkalommal, és nem miattam hajlott el a fém lapka a betétek hátulján. Már amúgy sem voltak a legszebbek, ezért nem árt a csere.

Innen talán annyira nem is

De innen azért látványos

Gyorsan mentünk is egy nagyobb győzelmi karikát. Egyáltalán nem fog már a fék, olyan helyeken gurulok vissza ahol eddig bőven megálltam, ráadásul a korábbi, nagyobb tempónál erősebb fékezéskor jelentkező nem igazán stabil viselkedés is eltűnt.

És ilyen szép utakat / helyeket lehet találni Budapest mellett! 

Szóval immár felkészítettük az útra az öreg harcost. Vészesen közeledik az utazás időpontja, de a fenti szervizek nélkül is bele mertem volna vágni az útnak, így pedig eszembe sem jut, hogy ne tudna kivinni, aztán pedig visszahozni négyünket. Egyedül már csak attól tartok, hogy a folyamatos klímázás és a négy fő a fedélzeten mennyit fog megenni az erőből – és ezzel együtt mennyivel fog megnőni a fogyasztás. Nemrégiben ugyanis sor került az első 4 személy + klíma tesztre, szépen el is kezdett nyúlni az autó – a dízel Mazdánál csak azt éreztem, hogy a futóműve jobban ringott, és mindig 1 centivel lejjebb kellett nyomni a gázt. Erre még lesz egy éles próba, egy telekocsis út haza.

Hibák tekintetében kíváncsian várom, hogy mi jön még elő. Sajnos sokak nem számolnak ezekkel a hibákkal, és szörnyülködnek, ha ennyit kell költeni az autóra – én örülni fogok, ha valóban csak ennyit kell idén költenem rá.

A következő posztok olasz bejelentkezések lesznek már, hacsak nem történik valami váratlan. De erre az esély várhatóan igencsak alacsony.