2017 Július 17-e. A nagy nap. Nagy nap? A nagy hét! Amikorra minden eldől…

Sziasztok. Röviden szeretném összefoglalni eme blog célját, tartalmát és apropóját. Eleddig egy kedves kis dízel Mazda 6-ost hajtottam, és szereztem örömteli perceket – egészen februárig amikoris egyszerre lett hajtókar csapágyas és porlasztó hibás. Ebbe a történetbe ne menjünk bele, sem a lehúzós szerelőbe, aki apránként akarta beadni a hibáit, és így beleöltem 300 ezer forintot feleslegesen, majd eladtam 425 ezerért ahogy volt. Hogy megérte-e?

Anyagilag? Nem, vagy nem tudom. Lényegében egy motorcsere kellett volna, amit le kell papírozni. E mellett a fékek csereérettek voltak, a rozsdát márciusban akartam megcsinálni/csináltatni. Utána meg van egy hibátlan autóm. De érzelmileg? Sose tudtam megszeretni ezt a konkrét autót. Ő sem szeretett engem. Most így utoljára nem elég, hogy az első napos hétvégém tette tönkre, amikor a csajommal le akartam menni a Balatonra (autópályán rohadt le), hanem még az újonnan  vett akkumulátort is tönkretette. Egy hasonlattal élve – nem elég, hogy hazavittem és a lábtörlőre szart, de még utána odajött és le is pisilt…

Szóval itt állok, viszonylag jó keresettel, némi megtakarítással szép reményekkel és álmokkal arról, hogy én, a büszke magyar 600 ezer jó magyar forinttal a zsebemben autót fogok találni magamnak, amivel uszkve 4 hónap múlva leautózunk 2000 kilométert egy hét alatt, egy olaszországi nyaralás során. Így hát a nyakamba véve a használt autók piacát, izzítom a hahut, irány hirdetéseket böngészni.

És ekkor még nem tudtam mi vár rám…