Bár én magam sem hiszem el, de eltelt egy év. Ennek örömére némi összegzés arról, hogy miket éltem át, milyen tapasztalatokat szereztem, illetve a legfontosabb kérdés – megvenném újra?

Kezdjük talán az elején. Pont a napokban pörgettem vissza a blog bejegyzéseket a korai – autókeresős – időkből. Érdekes így utólag, tudva merre tartok átolvasni, és ezzel újra átélni a történteket. Bár ma visszatekintve nem tűnik hosszúnak a keresés, mégis ahogy visszaolvastam beugrott az a bő hónapnyi tömény szívás amit az új autó vásárlása jelentett. Így utólag azt kell mondjam (főleg figyelembe véve az akkori szempontjaimat) – ezzel az autóval megcsináltam életem vételét.

Megannyira borzasztó autó után tényleg elsőre éreztem, hogy ő meg lesz véve. Azt viszont még nem sejtettem, hogy egy kimagaslóan jó műszaki állapotú autót fogok megvenni. Azt nem tagadom, hogy locsolni kellett rá némi pénzt, viszont azért megvédem némileg ezen állítást. Gumit kellett venni, de egyetlen (!) autón sem láttam olyan gumit, amit ne cseréltem volna le. Féknyerget vettem (felesleges volt, azt is fel kellett újítani), törött volt a tükör és vettem kalaptartót. Ezen felül akkumulátort kellett venni, mert rajtahagyták a világítást és lemerült. Ezzel kapcsolatban történt némi para még a -10 fokban. Tudniillik a 45ah akku nagyon kicsi ebbe a dögbe, de a vételkor vagy az volt, vagy 90-es. Ahogy közeledett a tél, egyre biztosabb voltam benne, hogy le fogom cserélni mielőtt lejár a garancia. Éppen ezért, a nagy hidegben miután paráztatott minden indulásnál (de mindig indult!) inkább becseréltem egy jó „kis” Bannerre. 72ah – mint az álom, úgy indul az autó.

Sőt, ha már indulás – egy időben sokat ültem egy Mazda 3-as volánja mögött. Nem akarok összehasonlító tesztbe belemenni (pedig volna érdekesség, hiszen méretre majdnem megyezik érdekes módon a két autó), de ami akkor feltűnt, hogy nem indul be úgy, mint a Nissan. Azóta figyeltem pár autót, hogy indul, és teljesen szerelmes lettem abba, hogy mintha automata indító volna – csak elfordítom és már el is engedhetem mert be fog indulni.

Ezt leszámítva… háát… sok mindent nem történt. Történt még januárban, hogy meghalt az ablaktörlő a sofőr oldalon. Amivel bizony kiderült, hogy mégis van típushibája. A rudazat gömbcsuklója előszeretettel megadja magát – tehát csak új alkatrész játszik. Ez azért volt izgalmas, mert az egyetlen autósbolt nem volt képes beszerzni ahol elérhető volt – még szerencse, hogy munkából kifolyólag tudtam egyet szerezni kedvező (0ft-os) áron.

Illetve még Április elején, a húsvéti hazamenésre (ami már az egy évet jelentette, hiszen tavaly húsvét előtt vettem meg, de pont nem mentem vele haza) hallottam, hogy morgósabb lett a hangja. Elsőre nem tudtam miért, betudtam annak, hogy 5 ember utazott velem, lehet kimelegedett vagy valami. Másnap aztán menet közben egy kátyúnál ismét behangosodott - ismét sikerült a kipufogót szétrohasztani egy újabb részen. Most a hátsó dob előtt volt, így hála az égnek, viszonylag kulturáltan tudtam feljönni BP-re, nem az iszonyat hangja volt. Pár napon belül meg is tudták csinálni, bár szerintem kicsit drága egy dob cseréért ennyit kérni, de sebaj, belefér.

És ezzel le is zárható a hatalmas kalandok sorozata. Szépen lassan megszoktam minden hibáját, kezdem értékelni az istenadta megbízhatóságát és olcsó alkatrész árait. 

Még egy komplett fék felújítást tervezek vele, mert némileg fognak a fékek. Így is bőven el lehet járni vele (lásd majdnem egy éve így járok) de kezdem megkedvelni annyira, hogy elkezdjem az apróságokat rendberakni. Egyenlőre azért várok vele, mert ha megcsinálom akkor az egy újabb évet jelent közösen legalább – különben mi a francnak csináltam meg?

Ezzel jutunk el a legfontosabb kérdéshez – mi lesz vele? Na ez az amire nincs válaszom. Ha magamba nézek egy kicsit, akkor eszembe jut, hogy épp egy albérletben élek; és mennyivel frankóbb volna saját lakásban élni. Ahhoz meg nem árt „némi” tőke. Akkor tényleg annyira fontos az, hogy milyen autóm legyen? Akkor járok józanul gondolkozva a legjobban, ha megtartom 5 évig. Legalább addig nem kell rá költeni, az elmúlt 1 évben nem csökkent az ára, és valószínűsíthetően még 2 évig biztosan nem fog – sőt, a jós vénám azt mondatja velem, hogy jelentősen nem fog változni az ára lefelé. Szerencsére jó hírű japán autó, láncos szívó motor, de már felextrázva. Nincsenek híres típusbetegségek amik rombolhatnák az értékét – lásd Mazda 6, Ford Focus például amiket aktívan néztem az utóbbi időkben. Egy Mazda 6 ma már egy értéket képvisel mint ez a Nissan – pedig 2/3 éve még dupla áron mentek. A dízeleket nem is mondom. Vagy épp a Focus, amit annyira szerettem volna egy éve – ma 800-900 ezerért kapni már a második generációsból benzinest; dízel meg a béka segge alatt. Ehhez képest Nissan Almera 1 éve volt 600-700 (ezt akkor már sokalltam); erre most 1 millió környéke egy jó példány. Nagyon jót tesz ennek az autónak az egyszerűsége, minél többet szívják meg a modern autók drága alkatrészeivel, annál jobban értékelik ezeknek a régi autóknak a megbízhatóságát. Mivel még rohadni sem rohad sehol, tényleg értelmetlen döntés eladni.

Vagy nézhetjük más szemszögből – ha nem ez, akkor mi?  E46? Szét van mind rohadva, vagy 2m forint egy 16 éves autóért. Akkor már veszek egy E30/E24-et köszönöm. Hátul hajt… akkor izé RX8? Igen, szép álom, de ehhez bizony nyúl vagyok és sokat fogyaszt. Munkába járásra korlátozottan alkalmas (ha nem akarod, hogy gyorsan tönkremenjen 15km futás előtt biztosan nem állítod le; plusz legalább egyszer elforgatod tiltásig, nekem a munkahelyem közelebb van),  és iszonyatosan sokat fogyaszt. Ha visszanézem, a dupla fogyasztás egy év alatt nálam + 460 ezer forint kiadás ( az havi majdnem 40 ezer forint barátom), és ez csak a fogyasztás. Tudom, hogy sportautó, de nem vagyok benne biztos, hogy megéri nekem ez a plusz költség. És ezzel kifújt a reális áron elérhető hátsókerekes autók piaca. MX5-össel sajnos nem tudok azonosulni, rohadnak is és még a motorjuk is pici (értsd négy henger). Két reális opció van: V6 Audi A4 Avant vagy egy második autó a Szán mellé. Egyik sem a legjobb megoldás: az Audi nem kanyarvadász, de legalább V6 és megyeget, a második autót pedig fenntartani azért, hogy hétvégén csapassak vele… garázs nélkül, utcán tárolva… elég sok. Ha tudnék utánfutózni, akkor vennék papírok nélkül egy öreg BMW-t 6 hengerrel, aztán csapatnék vele a hungaroringen. Viszont így nem olyan egyszerű történet. Ráadásul drága, és ismét megcsap a józanság szele: ember te tényleg két autót akarsz, miközben a hitel törlesztőjének 1,5x-esét rakod bele az albérletedbe? És tudjátok mi a legviccesebb? Az, hogy amikor néztem a V6 Audit akkoriban foglaltuk le a nyaralást külföldre. És az első gondolatom az volt – baszki meg kéne tartani addig a Nissant, mert ez tuti kimegy és legalább nem eszik sokat…

Tehát itt állunk egy év és 17 ezer kilométerrel később. Back to the start mondhatnánk. Ha egy szóval kellene leírnom az autót, azt tudnám talán mondani rá – túl jó vétel volt.

Vagy veszek egy 601-es Trabantot mellé (ez nem vicc, imádom) és eladom egy év múlva. Hmm… így belegondolva árban belefér, veteránnak veterán… lehet megvan a következő projekt?

És egy kis táblázat arról, hogy mire mennyit költöttem százalékban megadva. Érdekes, hogy bár kezd az üzemanyag aránya nőni, de még mindig éppen csak 50% feletti (nagyon sokáig játszott az 50%-al, egyszer felette egyszer alatta). Illetve összesen 866 ezer forintot költöttem rá benzinnel együtt (benzin: 465 548), ami azt jelenti, hogy

Karbantartás költsége: 24,4ft/km
Tankolás költsége: 27,4ft/km

Összköltség: 51,8ft/km

(Mellékesen jegyzem meg: a kipufogó előtt írtam a cikket, akkor már 50f/km alatt volt a fenntartás; de a kipufogó felvitte.) Az igazán érdekes persze az volna, ha most megtartanám egy évre akkor a második év fenntartása hogyan alakulna; illetve totálban 2 év fenntartása mit mondana. Hiszen idén nem kell gumit venni, és csak egyszer kell cserélni (81k volt a gumi), nem kell akkut venni (21 900), a kipufogó már kvázi kompletten új (53k), nem kell a bontottan vett alkatrészeket újra megvenni (20k), illetve nagy-nagy szervizre sem készülök leszámítva a fékeket - ami pedig ha hozza a tervezett fogyasztás csökkenést, akkor 1 év alatt pont visszahozza az árát.  A "poén" kedvéért lekalkuláltam, hogy a jövő év hogyan fog kinézni (Excel buzi vagyok az autók mellett) és ím:

Fék javítás nélkül: 8,9 + 27,4 = 33,2 ft/Km (műszakival is számolva, és azzal, hogy arra még 10k-t rá kell költenem ha bármi volna)
Fék javítással: 12,4+23,9 = 36,2 ft/Km (kis kiegészítés - pont egy év alatt jön össze a fékjavítás ára ha 1l-el eszik kevesebbet a gép) 

Illetve mindez 2 évre nézve: 16,6 + 27,4 = 44 ft /km avagy 18,4 +25,5 = 43,9 ft / km