Szóval elkelt a Nissan, és kezdődött a keresés. Az utolsó posztban lelőttem a poént – Golf GTI-t vettem. Visszanézve a szempontjaim igazából megfelelő autót vettem. Mielőtt elkezdeném az ömlengést, leszögezem, hogy az autót már kellett trélerezni – hát nem feltétlen ezekre a jellegű izgalmakra vágytam. Viszont ez nem feltétlen az autó hibája. Nade milyen is egy 5-ös Golf GTI, és milyen érzés most, 2019-ben a tulajdonosává válni?

 Minden a tovább mögött

Első sorban fura érzés, hogy a Nissannál alig fiatalabb autó lényegében egy teljesen új autó benyomását kelti. Korábbi posztokban már írtam, hogy viszonylag sokat megyek céges (kulcsos) autókkal, amik most már viszonylag idősnek számítanak 3 éves korukkal (Skoda Octavia). Ami számomra nagyon fura, hogy a Golf-ba beleülve ugyanazt az érzést adja bizonyos szempontból – feszesen mozog, modern nagy kijelzője és rádiója van, alacsony a szélzaj és egészen durván elszigetel az utazástól.

Ami számomra meglepő volt, hogy mennyire sokan mondták, hogy ez milyen jó autó és csodálták meg. Nekem most esik le, hogy itthon tényleg prémiumterméknek van kezelve a Volkswagen, bármennyire is egy átlagautóról van szó. Mert a legtöbben a VW jelre ugranak, nem a GTI-re, sőt a legtöbben a GTI részt meg sem értik, hiába mondom azt, hogy 2 liter turbó 200 ló. De még a számokba belemenve (237 végsebesség 7,1 0-100) sem értik meg, hogy ez egy kvázi sportautó, Golf kasztnival. Mert valójában erről van szó. De nézzük részleteiben.

Külsőre semmi extra nem látszik rajta, egy átlagembernek legfeljebb az tűnik fel, hogy valamiért kicsit jobban néz ki, mint egy sima Golf. Aki egy kicsit ért hozzá, azzal viszont együtt tudunk örülni az apró részleteken amik megkülönböztetik a GTI-t a sima Golftól – méhsejt hűtőrács GTI logóval, Audis single frame-re emlékeztető orr rész fekete hátterű lámpákkal, az elmaradhatatlan piros csík, oldalról a kis küszöbspoiler egy kis „csüccs”, háturól a kis spoiler a dupla kipufogóval és a Golf felirat eltávolítása együtt hozzák a tipikus német visszafogott érzést.

Ami érdekes az az egész 5-ös Golf szériára jellemző fekete betét a hátsó lökhárítóban – ez szerintem a GTI-nél adja ki igazán jól, mert a kis spliterrel kezd az elején és egyre magasabbra húzódik az autó fara felé majd véget ér a hátsó lökhárítónál. Szerintem pont ez az indoka, hogy a hátsó részt megnyújtották felfelé, hogy egységesebb legyen a forma. A fehér színnel szerintem nagyon jól ki is adják ezek a finom kis játékok, ugyanakkor azt is megértem ha valakinek ez túlzottan semmilyen, mert tényleg – elég nehéz megmondani a különbséget a sima 100 lovas 1,6-os változathoz képest.

Beülve az első ami feltűnik az az ülés – barátom, sok autóban ültem már de ennyire jó ülésben ritkán. Nincs annyira keményre tömve, meglepően puha az ülőlap része, brutálisan jó oldaltámaszokkal mind a combnak, mind még a vállnak is, de talán a legjobb része, hogy nagyon mélyre le lehet engedni. Mellé négy irányban állítható kormány, állítható magasságú és hosszúságú könyöklő felel a tökéletes kényelemért és elhelyezkedésért, és azt kell mondjam ez biz sikerül is.

Ahogy több embert is beültettem valahogy mindenki megtalálta a magának tetsző üléspozíciót – bár mélyre engedhető az ülés, nagyon magasra is lehet emelni, hosszú távon állítható minden ami csak szem szájnak, pontosabban kéz lábnak ingere. Belülről formatervileg tipikus német autó ismét – semmi formai játék, egyszerű de könnyen áttekinthető logikus műszerfal, minden magától értetődik. Ami viszont nagyon feldobja a belteret az a GTI tradíciónak számító kockás ülés – mindenképp ilyet szerettem volna, és tényleg parádésan néz ki. És még szerencse is, hiszen ezt leszámítva a hevesebb lélegzetvételért mindössze egy alu pedálsor, egy GTI logó a kormányon illetve viccesen 300-ig skálázott sebességmérő.

Az összeszerelési minőség… na igen, itt picit megértem azt, hogy miért szeretik prémiumnak hívni a VW-t. Masszív, nehéz hanggal csapódó ajtók, nehéz akadási pontokkal, kikezdhetetlen anyagok, minőség és - egyszerűen nem lehet jobban leírni – betöntömb érzet árad az egész autóból. Ami nekem kellemes meglepetés, hogy extrák tekintetében bár viszonylag alap GTI-t vettem eléggé el vagyunk kényeztetve. Légzsáktenger, ABS/ESP, kétzónás klíma, automata ablaktörlő és fényszóró, magától sötétedő tükör, 4 villanyablak, csiribiri zabszalma. Plusz mellé megvették a gyári navit, ami akkoriban biztos menőnek számított, mára viszont elvesztette funkcióját – frissítés régóta nincs, DVD alapú ráadásul tehát azt leszámítva, hogy legalább nem annyira pixeles lényegében semmi haszna, csak feldobja kicsit a belteret.

Beindításkor ami feltűnik, némi morgás után a csend. Felhúzott ablakokkal hidegen ugyan van némi morgás, de ahogy elindul az ember és elkezd az autóval közlekedni normálisan az első ami feltűnik, hogy ez csak egy autó. Oké, már ekkor is feltűnnek az apróságok – a kormány nagyon jól van súlyozva, nem túl könnyű nem túl nehéz, a váltó bár tipikus VWAG termék (ha akár egyben is ültél ismered az érzést) de azok közül a jobbik polcról emelték le, a futómű a viszonylag nagyobb kerekek és sportosabb futómű ellenére sem akar szétrázni semmit, bár a motor már ekkor megmutatja miért jó a nagy köbcenti turbóval megbolondítva. Ameddig normálisan használjuk leginkább az tűnik fel, hogy mennyire jól használható hétköznapi gép – csendes viszonylag kényelmes, borzasztóan masszívan mozog és még egy teljesen új autóhoz is képest alacsony szélzaj és futóműzaj hallatszik be. Illetve az, hogy az a fránya fogyasztás csak a 10 liter környékén tanyázik, hiába nem küldtük még meg.

De ha már, akkor csapjunk a lovak közé. Na és ekkor dőlt el bennem, hogy ezt az autót megveszem. Egy csapásra egy másik autó válik belőle. A motor felüvölt, és sornégyes jellegét meghazudtolóan kellemes morajjal présel dühösen az ülésbe, a váltásnál elég csak rárúgni a kuplungra már be is vette a következő fokozatot és pillanatok alatt minden sebességhatáron túlmentünk ami itthon megengedett. És a kormányzás – amit már normális menetben is érezhető volt, miliméterre pontosan lehet irányítani tényleg zseniális. Mindent kommunikál a sofőrrel, pontosan érezzük, hogy az úton hány porszem van. Mellé van egy olyan futómű ami az egyik legjobban sikerült kompromisszum egy ilyen autóhoz – bár kényelmes, hatalmasokat lehet vele kanyarodni, rengeteg tartalék van benne. ÉS bár 200 ló, egyáltalán nem orrtolós, meglepően könnyen megbírkózik az erejével. Ráadásul a hátsó futómű is zseniális tényleg – pont akkor és pont úgy tudjuk úsztatni a fenekét ahogy akarjuk – de ezt mindig jól kontrollálhatóan teszi, sohasem válik alattomossá.

Muszáj még egy fejezetet szánnom a menetdinamikára, mert megérdemli. Egészen egyszerűen zseniális, hogy az ember kikerül egy szerpentinre, és mekkorát lehet vele autózni. És érdekes módon nem a modern sportautókra jellemző feltépem az aszfaltot csak nem érzek belőle semmit, hanem a karaktere egy játékos kis zsebkocsi, amit az ember kedvére toszogathat ívről ívre, gyönyörűen rá lehet rántani bármelyik ívre, nem a nettó kanyarsebesség és egyenesben elérhető sebesség miatt fogod élvezni. Hanem az amikor az ember beleáll a fékbe az autó atomstabil – első kerekes autónál ilyet nem tapasztaltam. Majd fordítod az ívre, az orra egyből megy és – meglepő módon – a feneke játékosan megindul. Ezt centinként tudja az ember szabályozni, mindig pont annyit amennyi ahhoz kell, hogy az alapvetően nem erre kitalált (orrmotor, első kerék hajtás) felépítést tökéletesen egyensúlyozza. A fék nem fárad el, legalábbis nekem még nem sikerült, igaz lyuggatott Zimmermann tárcsákra frissítettem már a gyárikat.

 Összegezve igazából azt kell mondjam, megértem, hogy annak idején Karotta miért írta azt, hogy Tökéletes Autó. Ennek ellenére nem hibátlan, hiszen alapvetően mindenkinek más tetszik. De azt gondolom, hogy itt a VW nagyon eltalált valamit. Az egész autót egy olyan mértékű balansz hatja át, amit nagyon ritkán érezni. Egyrészt hétköznap az ember eljár vele, és egy kényelmes csendes és (érzetre) meglepően nagy autó képét mutatja, másrészt ha az ember előtt hirtelen egy szerpentin lesz, a szájára egyre nagyobb mosolyt fog csalni. Mindezek mellé az állandóan kérdezett, tök felesleges infó, hogy egyáltalán nem fogyaszt sokat: nekem nagy átlagban 8,99 liter (7000km átlaga), amiben benne volt végsebességteszt (240-nél fogyott el a bátorságom), dinamikateszt, mellette országúti csorgás (6,2-es átlag a KRESZ-t teljesen betartva), értsd: ha ésszel mész vele 8 liter alatt eszik csak baromira nem fogod kibírni, hogy ne nyomd neki. Eleinte azt akartam írni, hogy ha ilyenen gondolkozol akkor csak bátorítani tudlak, de igazán azt kell mondjam, hogy – főleg figyelembe véve az itthoni (anyagi) lehetőségeket – mindenképp próbálj ki egyet ha ilyen áron keresel autót, és nincs szükséged 4-nél több ülésre. Nem fogod megbánni.

Képgaléria

 Keretes, avagy miért indult ez a cikk egy más címen