Hát Ím, elkészült. Végül nem jött össze a 300km túra, szerencsésen pont nem készült el az autó papírozása a húsvét előtti hajrában.

Na mindegy, közben volt időm gondolkozni a helyzeten és az autón.

Voltaképp Ferrari... minden részlet a Tovább mögött!

Szóval másnap reggel… Még előző este újra megnéztem a teljes piacot. Volt pár a „szórvány” típusokból ami egészen jónak nézett ki (szórvány, mivel alig van belőle),  végül ilyen típust vettem. Megnéztem vétel után 21 darab van fent használtautón az összes (3 van) karosszériaváltozatot belevéve. Szinte Ferrari ( :D 

Az előző autónézés után egy hosszabb szünet következett. Akárhány hirdetést megnéztem valahogy egy sem fogott meg. Plusz beesett egy nagyon jó állapotú(nak tűnő) 6-os Mazda. Mazda csoportos tag, még nem is hirdeti sehol. Őszinte 318 ezer km, egy 500 soros excell táblázat az utolsó illatosítóról is, és bevallott rozsda a hátsó ajtón. Pont Salgótarjánban (én is ott éltem/és járok haza). Igaz, az eredeti dátumot (Április 12) nem tudtuk végül tartani, mert más is beajánlkozott neki. Ezért előtte ugrottam haza péntek este. Háát…

Tudom, hogy ezzel pont megszegem a 600 ezer forintos szabályt, de kicsit elvesztettem a türelmem a piaccal kapcsolatban. Ezt 800-ért elhozhattam volna, a 17”-es felniket eladom akkor megvan az átírás.

Na de az autó… Kezdjük talán az elején. Egészen egységes fényezés, jól áll az autónak a sötétzöld. Azonban tovább nézve… rohad a sárvédőív elöl (mindkettő), rohad a sárvédőív hátul (mindkettő), a küszöb szétrohadva, ajtók alja 2-t leszámítva szintén, csomagtérajtó még a lámpánál is rohad; plusz alá feküdve (nem is felemelve) horrort láttam a fenéklemez körül.  Sebaj, azért menjünk egy karikát. Minden egyes gázadásra a kormány ki akarja rántani magát a kezemből jobbra. Ez biza nem jó jel. Fékezéskor 60-ről hatalmasakat üt a fék az autón. Válasz „eddig nem vettem észre”. Hogy nem vetted észre?

Visszaérünk, rátérünk az árra. „900-ért márkaszerviz beszámítaná” (gondolom 2-3 éve mondhatták ezt neki). „Akkor gyorsan vidd oda, és add el nekik 900-ért, mert ez az autó nem ér annyit.” Szóval szeretetben elváltunk.

Itt kicsit felgyorsultak az események, Budapestre tartva aktív hahuzás történt. Még a buszon kinéztem pár Focust/Astrát és Renault Megane-t. Aztán az első Focus akit hívtam őszintén bevallotta, hogy rozsdás és elég csúnyán. Miért nem képes erre mindenki?

Ekkor találtam meg a Renault Megane kombit a 19. kerületben. 15-ig voltak nyitva, még akkor belefér egy fehér úti kirándulás. Szétnéztem, összesen két autót nyittattam ki magamnak, pedig mindkettőre csak az időm fecséreltem el. De ne szaladjunk előre.

2,0 Ghia kombi. 280 ezer kilométer, magyar rendszám, 2018/01-ig műszaki. Körbenézem, nincs rajta rozsda, vagy épp csak minimális. Befekszem alá, semmi. Kinyitjuk, ajtók alján néhány pörsenés, semmi komoly; kormány nincs szétkopva, ülés nincs kiülve, és plusz extra: tetőablakos digitklímás. Csak nem megtaláltam? Indítózok, 1mp múlva leáll. Majd ezt eljátsszuk 3x. Nézzük, kevés a benzin, hoznak kannából. Így sem akarja. Ráadom többször a gyújtást, hátha, nyomom a gázt és nem. Még egy életjel sem. 5 percig ülök benne, kezd egyre kínosabb lenni, nem is tudom, hogy ők szeretnék jobban vagy én, hogy beinduljon de az istennek sem akarja. Felmerül bennem, hogy lehet csak kevés üzemanyagot raktak bele, és ezért nem indul? Mindegy; így nem merem megvenni, pedig állapotra tényleg szép volt.

A másik oldalon szürke 1,6 kombi (szintén Focus). Na ez már nem annyira szép. Kívülről is látszik a rozsda a küszöbökön és az íveken, de még belefér. Kinyitjuk, azért az ajtók alja már nem kicsit rohad. Beindítjuk, van némi rendellenes zaj. Klímát kapcsolom, szokásosan semmi. Nyitnám még a csomagteret, de nem nyílik. Leállítom, kiszedem a kulcsot, de azzal sem. Nepperünk bemegy, elemet cserél a távirányítóban, úgy sem. Elválnak hát útjaink.

Magánszemély 1,6 szürke kombi Focus. Tuti rozsdamentes. Már gyanakszom, de időközben leszedték a Megane-t, így azt nem tudom megnézni. Meglátom az autót, hívom a tulajt, hogy megérkeztem. Elkezdem addig körbenézni. Rágyújtok attól amit látok. Rozsda lefújva, szintén látszik a szórásnyom a kerékdobon. Jobb hátul konkrétan már lemez sem volt amire ráfújták volna. Ráadásul az egész autó „telibe van fényezve”. De legalább annyira látványosan más színnel, hogy a színvakok is láthatják. Elnyomom a cigim, a tulaj még mindig sehol, így hát otthagyom.

Majd másnap reggel találtam valamit…

535 000 forint, rozsdamentesség és friss műszaki. Mi kellhet még? Irány Diósd!

Igaz, munka után kellett mennem, de sebaj, egy jó autóért megéri. Gyors telefon az eladóval „Tényleg rozsdamentes?” „-Tényleg az” „-De mindenki ezt mondja, szóval most őszintén. Ajtók alja? Csomagtérajtó? Küszöbök?” „-Valóban az, karosszériás vagyok így ez a szakmám”. Sebaj, utazzunk!

Azon a szent hétfői napon megtörtem. Reggel böngésztem a tableten a használtautót, és már csömöröm volt a tizensokadik „foglalkozni kell vele” és „korának megfelelő” autótól. Kiterjesztettem a keresést a dízelekre is. Tán egy régi adagolós kibírja az utat. Pár darab után azonban inkább feladtam ezt az irányt. Ugyanúgy szétrohadva mind, cserébe a világ összes kilométerével. Volt egy ami tényleg szép volt, 630 ezer magyar forintért. Egységes külső, szép kárpit és egy kopott kormány, ami nem akarta alátámasztani a 204 ezren álló futást. Egyébként is – 2003-as dízel 204 ezerrel? Szerencsére a jármű nyilvántartó rendszert segítségül hívva látszott, hogy valóban ennyi volt benne (206 ezer). Csak kár, hogy nem 2012-őt írunk már. Mivel akkor volt benne 206 ezer, majd visszatolatott két év alatt negyven ezer kilométert… Reálisan mostanra 350+ kilométer lesz benne…

Ha már óratekerés – közepesen lefingott A4 Avant, 1,8 benzin, 256 ezer „Garantált” kilométer. 2012-ben volt 269 459… Azért kíváncsi lettem volna arra, hogy ha szembesítem a tulajt, mit mondott volna rá.

De folytattam a keresést, és eljutottam a töréspontra, amikor már igazán mindent számításba vettem. Chevi Lacetti? De hát sokat eszik és alapvetően nem egy jó autó. Okkal annyira olcsóak használtan, a piac annak megfelelően keményen be is árazta. Peugeot 406? Mindegyik olyan idős már, hogy nem igazán éri meg velük foglalkozni. Vagy hagyjam a francba az egészet, és nézzek egy 3-as Golfot? De ettől tán csak találok olyat ami inkább az ezredforduló környéki és nem a 90-es évek technikáját hordozza.

Szóval itt állok, és összesen három jelölttel a tarsolyomban amit igazából meg sem akarok nézni, mert előre elment a kedvem az egésztől már… Minden esetre a remény hal meg utoljára!

Vasárnap délelőtt, mi mást is csinálhatnék, mint lógok a neten autók után. Focusok bukkannak fel, de már jóval kevésbé látom derűsnek. Rövid beszélgetés után mindről kiderül, hogy így vagy úgy, de rozsdásodnak. Félreértés ne essék, egy kis rozsda ennyiért belefér, de tudom, hogy a „korának megfelelő”, „foglalkozni kell vele”, „csak egy kis rozsdafolt” szóösszetételek szétporladt alvázat, nem létező anyagból lévő ajtókat jelentenek. Így csekély elvárásokkal utazok ki az autópiacra, zsebemben pénzzel, és a gondolattal, hogy délután megyek megnézni egy „tuti rozsdamentes” (2x rákérdeztem) hibátlan, csak parkolási sérült autót. Ekkor még úgy gondolom, hogy azt lehet megveszem, mert ha tényleg rozsdamentes mit nekem a sérülés (gitt sem kell hozzá, csak fényezés). Végül az volt az autó ami miatt indítottam ezt a blogot, és utólag csak azt bánom, hogy nem fényképeztem körbe.

Mindig is érdekelt, hogy milyen a kínálat legolcsóbb autója? Hát ilyen!

Igazából semmit sem vártam tőle. Talán így foglalhatnám össze. Sohasem próbáltam ki az elérhető legolcsóbb autót ami fentvan a jó kis használtautón, de most az érzés kedvéért megtettem. Az eredmény? Hát, ööö…

Milyen autókra vágyik az ember? Porsche, Ferrari netán Maserati? Na jó, legyünk reálisabbak, nézzünk a tárcánkba. 600 ezer forint. Akkor itt bizony lemerülünk a mélyére a magyar használtautó piacnak, ennyiért jobb sorsra érdemes Focusok/Astrák/A4-es Audik várják megmentésüket. De melyik legyen? Egyáltalán mit érdemes megvenni?

Miért adtam el a Mazdát? Miért veszek autót bérlés helyett? Egyáltalán kell nekem az autó?

Részleteiben és összességében is nézhetjük a kérdést. Összességében bármennyi észérv mellé oda tudom állítani, hogy az autó kényelmesebb, és nem fogok hazudni – unom a BKK-zást, hogy a munkahelyemre szopás a céges busszal kijárni, hogy meg kell terveznem az utazásomat.  Sokaknak ennyi érv bőven elég az autó mellett akár bevallják akár nem. Hogy mindezek ellenére miért veszek autót?

Nos a cég ahol dolgozok támogatja az autó használatát egy elég szép összeggel. A BKK-t a szokásosan (tehát -1000 forinttal), így tehát havi szinten körülbelül ugyanott tartok (tényleg fedezi az üzemanyag költséget, körülbelül még a kopást is). E mellett amióta nincs autóm rendszeresen a helyi kis boltokban vásárolok, míg korábban kihasználva a nagy akciókat egyben bevásároltam egész hónapra – így ez is minden héten és hónapban veszteség. Ezt leszámítva pedig 2 havonta legfeljebb beesik egy-egy 300km túra. Autóval ez 1,5 óra oda és 1,5 óra vissza. Busszal ez úgy 4 óra úgy (csak az egyik irányba!), hogy még meg is kell terveznem az utazásom idejét, nem biztos, hogy le tudok ülni és a többi. Ha telekocsizok, akkor pedig olcsóbb(!) az autó.

Miért adtam el a Mazdát? Szeretem imádom a típust. De dízel. És mindig dízel lesz. Napi ingázásom távolsága 10km, ketten vagyunk csajommal. Erre egy 1,5 tonnás 2,0 dízel autó… szóval értitek. Nem erre való, plusz őszintén szólva mindig is megvetettem a dízeleket. El is akartam adni, lényegében a „szerencsén” múlt, hogy nem adtam el a hiba előtt. Bár akkor meg a következő tulaj veri ki a balhét azzal, hogy miért adtam el egy szart, azt pedig nem szerettem volna.

Gondolkodtam az autó bérlésen is, de ezt az alábbi indokok miatt vetettem el:

1 – Havi 2 autóbérlés havi 10 ezer forint. Ha több napra megyek haza, akkor azt a több napot is hozzá kell számolnom (napi 5 ezer a minimum autóbérléskor, csináltam korábban).

2 – Nyaralásra körülbelül 40-50 volna bérelni. Plusz kilométer túlfutás. Egy ismeretlen autóval, amiről nem tudom mennyit eszik, nem tudom mi a hibája. 4-en megyünk, ez fejenként ~65 ezerről ~75 ezerre növelné a költséget. Plusz félteni kell mindentől, nehogy nálam kapjon kavicsot a szélvédője, vagy húzzák rám Milánó belvárosában a kormányt.

3 – Nincs autó támogatás hétköznap = ráfizetés.

És természetesen az indok amit nem tagadok – kényelmesebb a fenekemnek, hogy beülök az autóba, mint az, hogy BKK-zok. Elmennék Ceglédre? Bepattanunk, 1 óra múlva ott lubickolunk. Tömeg közlekedve? Akkor még a szállást is le kell foglalni… Na ezért veszek autót.

2017 Július 17-e. A nagy nap. Nagy nap? A nagy hét! Amikorra minden eldől…

Sziasztok. Röviden szeretném összefoglalni eme blog célját, tartalmát és apropóját. Eleddig egy kedves kis dízel Mazda 6-ost hajtottam, és szereztem örömteli perceket – egészen februárig amikoris egyszerre lett hajtókar csapágyas és porlasztó hibás. Ebbe a történetbe ne menjünk bele, sem a lehúzós szerelőbe, aki apránként akarta beadni a hibáit, és így beleöltem 300 ezer forintot feleslegesen, majd eladtam 425 ezerért ahogy volt. Hogy megérte-e?

Anyagilag? Nem, vagy nem tudom. Lényegében egy motorcsere kellett volna, amit le kell papírozni. E mellett a fékek csereérettek voltak, a rozsdát márciusban akartam megcsinálni/csináltatni. Utána meg van egy hibátlan autóm. De érzelmileg? Sose tudtam megszeretni ezt a konkrét autót. Ő sem szeretett engem. Most így utoljára nem elég, hogy az első napos hétvégém tette tönkre, amikor a csajommal le akartam menni a Balatonra (autópályán rohadt le), hanem még az újonnan  vett akkumulátort is tönkretette. Egy hasonlattal élve – nem elég, hogy hazavittem és a lábtörlőre szart, de még utána odajött és le is pisilt…

Szóval itt állok, viszonylag jó keresettel, némi megtakarítással szép reményekkel és álmokkal arról, hogy én, a büszke magyar 600 ezer jó magyar forinttal a zsebemben autót fogok találni magamnak, amivel uszkve 4 hónap múlva leautózunk 2000 kilométert egy hét alatt, egy olaszországi nyaralás során. Így hát a nyakamba véve a használt autók piacát, izzítom a hahut, irány hirdetéseket böngészni.

És ekkor még nem tudtam mi vár rám…